Csillag mesék

Életmese

arról, hogy érdemes nézőpontot váltani.
Egy ismerősömmel történt, aki lelkes, pontos, precíz, maximalista jó szakember. A gép, melyen dolgozik, egy nagy 5-6 méter hosszú kb. plusz a szélessége, tehát jó nagy.
Egy alkalommal, dolgozik a gépen, mint máskor. Gép megáll. Ennél a masinánál ez nem ritka. Emberünk, hozzá fog javítani, mint máskor. Megszorít, meglazít, állít itt, állít ott kicsit, gép nem indul. Eltelik egy óra, eltelik kettő, mialatt folyamatosan szerel, ellenőriz, javít, gép nem indul. Jön egy karbantartó, jön még egy. Ők is szerelnek, javítanak, spekulálnak. Közben telik az idő. A gép csak nem jó. Eltelik négy óra. Jönnek a mérnökök. Tanakodik, próbálkozik az összegyűlt csoport.
Mikor hat óra múlva sem sikerült működésre bírni a masinát, emberünk, fáradtan, csalódottan és mintegy beletörődve a helyzetbe, feladva a görcsös akarást, lerogyott a géppel szemközt a földre, félig ülő, félig fekvő helyzetbe. Látszólag bambán „nézett előre, ki a fejéből”, ahogy mondani szokták. Néz-néz és pár pillanat múlva kirajzolódik az, az apró alkatrész, melynek hibája az egész napos tortúrát okozta.
Öt perc alatt megjavította.
Ez a hétköznapi történet több tanulságot is hordoz.
Elsőkén, hogy nézőpontjainkba ne ragadjunk meg. Legyünk nyitottak és rugalmasak. Tudjuk a világot másként szemlélni, bármely helyzetben, pillanatban.
Ragaszkodásainkat engedjük, had menjenek. Majd, hogy legyünk éberek, vegyük észre belső hangunkat. Igyekezzünk a test, lélek, szellem, harmóniájában lenni, mert a tapasztalat azt mutatja így érdemes.

Film
Jó szívvel ajánlom. Holt költők társasága