Az elnevezés, gyorsan megtörtént. Sokat segített ebben Szepes Mária Vörösoroszlán-ja melyet akkoriban olvastam.
A babiloni hercegnő Bel Shalti Nannar története nagy hatással volt rám. Megindított mély belső lelki vívódása saját démonaival. Amint azt a mítosz jóvoltából tudhatjuk…
Törékeny alakjában végtelen erő és energia szunnyadt, és várt türelmesen. Várakozott mindaddig, amíg elérkezett az idő, hogy elszámoljon félelmeivel, gátlásaival, gyengeségeivel. Úgy gondolom, méltán jelölhet egy önismeretre buzdító oldalt.
Hosszú, mély lelki gyakorlatok során át érkezett el arra a magasabb szellemi szintre, melyen megtapasztalhatta és élhette a teljes szabadságot.
Bel Shalti Nannar az utolsó babiloni király, Nabu naid leánya volt. Úr városában élt főpapnőként. Mégpedig Hold isten Sin szentélyében a Zikkuratban. A tiszta szívű bölcs nőt Sin földi feleségévé szentelték. Odaadással szolgálta is isteni férjét, fáradságot nem ismerve. Nappal a szentély és a terület ügyeit intézte. Nagy múltú iskolát vezetett és papnőket tanított. Majd szertartásokat celebrált, imádkozott az ország jólétéért, családért, vigaszt nyújtott nehéz időkben. Nevéhez fűződik a leges legelső múzeum alapítása is.
Éjjel a szentély apró, iolit kék toronyszobájába vonult vissza lelki gyakorlataira.
A Hold istent Sin-t, időszámításunk előtti korban nagy tisztelet övezte. A „Bölcsesség”istenének nevezték.
„Istenek atyja”, „Mindenek teremtője”volt. Hozzá imádkoztak, és adtak hálát a Csillagászat tudományáért, az Asztrológia gyakorlásáért, Holdfázisok megfigyeléséért.
Sin isten felesége Ningál „Nagy hölgy”. Samas (Nap isten) és Istár (Vénusz bolygó istennője) lánya.
Sin, Samas és Istár alkotta hármas szimbólumban hatalmas természeti erőt véltek a sumér, akkád, mezopotámiai és babiloni népek.
